"...a Visegrádi Együttműködés alapvetően egy együttműködési fórum, egyeztető fórum, egyben egy fontos szellemi termék is."
- A V4-eket milyen formációnak tekinthetjük? Érdekegyeztető tanács? Fórum? Milyen nemzetközi mintát követ formailag az Együttműködés?
Inkább abból indulnék ki, hogy minek nem tekinthető a Visegrádi Együttműködés. A Visegrádi Együttműködés még nem szervezet. Nevezzük inkább együttműködési fórumnak, vagy együttműködési keretnek. Talán ez a legpontosabb megfogalmazás, melynek már van egy működő intézménye a Visegrádi Alap. De ettől még semmiképpen sem szervezet. Amire első ránézésre hasonlít, az a közös nyelv, kultúra és történelmi tradíciók mentén szerveződő együttműködési fórumok: a Brit Nemzetközösség, a Frankofón Országok Szervezete, Portugál Nyelvű Országok Közössége. De ez a hasonlat sem jó. Ezek posztkoloniális szervezetek, melyek azt a célt szolgálják, hogy a régi metropolis és volt gyarmatok közötti kulturális-, gazdasági-, bizonyos szinten politikai-, jogi kapcsolatok fönnmaradjanak. Az a szép a Visegrádi Együttműködésben, hogy egyik ország sem volt – igaz történelmileg bizonyos szinten igen, történelmileg vannak itt feszültségek, asszimetriák, - a másiknak alávetve. De alapvetően nem egy posztgyarmati együttműködési forma.
A kérdésre válaszolva a Visegrádi Együttműködés alapvetően egy együttműködési fórum, egyeztető fórum, egyben egy fontos szellemi termék is.
- Többször is pozitívumként értékelte, hogy a Visegrádi Együttműködésnek, gondolatnak kevés ellenfele van. Kifejtené ezt nekünk?
Ahogyan én fogalmaztam: a Visegrádi Együttműködésnek sok langyos támogatója van, és kevés sziklaszilárd ellensége. Ez egy eléggé laza együttműködési forma, emiatt talán nem is vált ki olyan heves indulatokat. Alapvetően úgy gondolom, óriási pozitívum, hogy a kelet-közép-európai elitek és a társadalom döntő többsége nem támadja ezt a gondolatot. Magáévá tette a közép-európai szolidaritást, és a visegrádi eszmét.
Lehetséges, hogy nem mindenre jó ez az együttműködési keret, de jobb, hogy van, mintha nem lenne.
Nézzük csak a magyar politikát. Igazából kevés olyan téma van, amit ilyen nagy konszenzus övezne a pártok között, liberálisoktól kezdve, a konzervatívokig, szocialista, szélsőséges vagy radikális irányzatokig. A közép-európaiságot senki sem támadja, és erre építeni kell.
- Mi lehet az oka annak, hogy ennyire elfogadottá vált az Együttműködés? A kötelező jellegű ajánlások hiánya, hogy nincs kényszerítő eszköz? Mindez sokaknak szimpatikus lehet.
Igen, ennek is feltétlenül szerepe van. De persze emellett más tényezők is számítanak, például a közös identitás. Az embereknek szimpatikus, hogy egy nagyobb közösségen belül, akik hasonló méretűek és kultúrájúak, azok fogjanak össze. Eleve szimpatikus a gondolat, hogy mi, mint közép-európaiak az Európai Unión belül fogjunk össze és próbáljuk közösen képviselni az érdekeinket.
Ennek az Együttműködésnek tényleg nagy előnye, hogy olyan, mint egy tál. Több lehetőség van, és ebből lehet szemezgetni, felhasználni olyan elemeket, amiben konszenzus van. Amiben nincs, ott vagy bilaterális módon oldjuk meg a dolgokat, vagy nem foglalkozunk vele. Ez biztosan növeli az Együttműködés elfogadottságát.
De ne felejtsük el, hogy voltak itt kritikus elemek is. A 90-es években az akkori cseh miniszterelnök Václav Klaus nem nagyon rajongott a V4-ért, feleslegesnek tartotta, de végül a csehek is felsorakoztak. Először a szociális demokraták alatt, de most már Klaus sem támadja a közép-európai eszmét.
Úgy néz ki, hogy a köztudatban ez egy olyan értékké vált – nem kell túlértékelni persze – amit nem illik támadni, és nincs is miért támadni.
- V4 intézményesítése többször is felmerült, mindeddig hiába. Az egyetlen intézménye a pozsonyi székhelyű Visegrádi Alap, mely kulturális vonalon tevékenykedik. Várható-e további intézményesülés, vagy a V4 marad jelenlegi formájában?
Ezek az intézményesülési ötletek, gondolatok hullámokban érkeztek. Mindig volt egy konkrét ország, amely ezt felkarolta, vagy egy tudós, illetve neves közéleti személyiség. Ilyen volt Pavol Lukáč a Szlovák Külügyi Társaságban, aki nagyon szívén viselte a közép-európai gondolatot, az együttműködés gondolatát. Több cikkében, írásában is amellett szállt síkra, hogy tovább kell intézményesíteni Visegrádot. Talán az is benne volt, hogy Szlovákiában eleve szimpatikus a további intézményesítés gondolata, mert ez azt jelentené nagy valószínűséggel, hogy ez Pozsonyban intézményesült volna, és akkor Pozsony egy nemzetközi szervezet székhelye lehetne. Pozsony több szempontból indokolt, hisz az Együttműködés középpontjában található, egy kisebb állam, és már ott működik az Alap is. Ezt ebben a kontextusban is kell szemlélni.
Más nagyobb államok már nem biztos, hogy annyira támogatnák. Úgy néz ki, ez most kényelmes így, ahogy kialakult. De a további intézményesülés lehetősége benne van az Együttműködésben. Ki kell várni az idejét.
Véleményem szerint a további intézményesüléshez egy nagyobb esemény kell, ami ezt kiváltja, egy nagyobb válság. Esetleg valamelyik ország politikájának radikálisabb változása. De egyelőre így is működik, és ez a fontos.
- Nincs az Együttműködésnek egy állandó testülete, apparátusa. Az elnökséget évente rotációs jelleggel a tagországok kormányai látják el. Ez viszont nem teszi lehetővé hosszabban átívelő programok megvalósítását sem. Ez nem jelent komoly problémát?
Az intézményesülés általában hatékonyabbá tesz egy együttműködési formát, és még láthatóbbá. De ez egy kis létszámú együttműködés. Elvben négy országnak akkor is tudnia kell megegyezni, ha nincs mögötte intézményes keret. Ebből a szempontból nem tartom tragikusnak ennek hiányát. Fontos az, hogy az intézményesülés túlzott követelése ne ijessze meg a tagállamokat, kormányokat, az egyes társadalmakat, nehogy elforduljanak a gondolattól.
- A Visegrádi Együttműködés pozitív üzenete, hogy bár az egyes tagországok között lehetnek nézeteltérések, ezeket félretéve le tudnak ülni egymással tárgyalni és fontos döntésekben egyeztetni. Ezek az egyeztetett döntések az Uniós tárgyalásoknál mennyire tudnak érezhetően megjelenni? Tapasztalható-e a V4-ek közös fellépése? Az uniós csatlakozási tárgyalásokon például igencsak külön utakat követtek.
Valamikor együttműködnek és valamikor nem. Amikor az Uniós tárgyalások során nagy pénzekről volt szó, nem állítható, hogy egy irányba mentek volna. Mindenki a saját térfelén focizott. De más kérdéseknél sokkal jobban működik. A visegrádi diplomaták egymással konzultálnak és egyeztetnek olyan témákban is, amelyek nem feltétlenül érintik Visegrádot. Fontos, hogy már létezik egy pragmatikus visegrádi identitás. Nem biztos, hogy közép-európai identitás, mivel az mélyebb és szélesebb fogalom, mint a visegrádi identitás, de a politikában létezik. Tudjuk, hogy Európában más együttműködések is vannak, az Északi Tanács, Benelux,… stb. Tehát vannak példák és precedensek, és mi is hasonlóképen működhetnénk akkor is, ha a Visegrádi Együttműködés jóval lazább együttműködési forma, mint az előbb említettek. De van már előképe a folyamatnak.
- Mi az oka annak, hogy a Visegrádi Együttműködés szinte ismeretlen fogalom a résztvevő országok társadalmaiban és média sem szán különösebb figyelmet neki?
Arról van szó, amit már korábban is említettem. Ez egy együttműködés, ami sok dologra jó, de nem mindenre. A legfajsúlyosabb kérdések nem itt dőlnek el, ami az életünket is befolyásolná.
Az interjút készítette: Baráth Gergely
