1989. december 23-án Jiří Dienstbier és Hans-Dietrich Genscher szimbolikusan átvágják a vasfüggöny Rozvadovnál, a csehszlovák-német határon. (LN)
Jiří Dienstbier a prágai egyetem bölcsészettudumányi karán folytatott tanulmányai után a csehszlovák rádióban dolgozott, nyugat-európai, közel-keleti és amerikai tudósítóként. Az 1968-as prágai tavasz idején a rádiónak a megszálló csapatok számára sugárzott adásának munkatársa volt. Ezt követően eltávolították a rádióból, kizárták az újságírók szövetségéből és a kommunista pártból. Ezután két évtizedig könyvkötőként, éjjeliőrként és fűtőként dolgozott.
A hetvenes években már a cseh ellenzék vezető alakja lett, a Charta 77 ellenzéki mozgalom első aláírói közé tartozott. 1979-ben Václav Havellal és más cseh ellenzékiekkel együtt három év börtönre ítélték. 1979 és 1985 között a Charta 77 mozgalom szóvívője is volt. Több szamizdat folyóiratot is megjelentetett a nyolcvanas években.
A bársonyos forradalom idején a Polgári Fórum szóvívője volt 1989. december 10-ig, külügyminiszterré való kinevezéséig. A kilencvenes évek elején ő szervezte meg az új csehszlovák külügyi szervezetet. 1992-ben, Csehszlovákia szétválása előtt lemondott külügyminiszteri posztjáról.
A Polgári Fórum szétesése után a mozgalom liberális szárnyából önálló pártot hozott létre Polgári Mozgalom, majd Szabad Demokraták néven, amely azonban nem tudott jelentős politikai erővé válni, és 1996-ban megszünt.
2008-ban a szociáldemokrata párt jelöltjeként Jiří Dienstbier bejutott a cseh szenátusba, és az utóbbi időben a szociáldemokraták köztársasági elnök-jelöltjeként is felmerült a neve. Halálával a cseh szociáldemokrata párt elvesztette eddigi többségét a szenátusban.
